Eddig is rengeteg játéka volt Buckónak, soha nem törődtem vele, hogy legtöbbjét még nem igazán tudja értékelni, úgy voltam vele, hogy majd eljön az ideje, mikor leköti. Nem is tudnám azt mondani, hogy volt köztük olyan, amivel hosszabb ideig képes lett volna eljátszani. Pár nappal ezelőttig, amikor is sokáig tartó várakozást követően végre megérkezett a jumperooja. Tapsoltam örömömban, mikor készen állt arra, hogy fogadja az új kis tulajt. Joggal feltételezhette tehát az Imre, hogy ez megint egy olyan játék lesz, ami a gyereket marhára nem, engem viszont annál jobban fog érdekelni. Ez csak azért jelentett volna apró problémát, mert ez nem egy pár ezer forintos játék, szóval azt hiszem agyon lettem volna ütve, ha az én kicsi fiacskámat ez sem köti le. Ám nem ez történt. Amint először beletettük, rögtön tudta, hogy mit kell csinálni, pakolgatni kezdte a kis lábait, majd kis idő múlva már ugrált is benne. Hangos sikongatással adta a tudtunkra, hogy végre beletrafáltunk, megtaláltuk számára a tökéletes "játszóteret". Azért is sejtettem, hogy élvezni fogja, mert hetek óta az volt a kedvenc időtöltése, hogy ha a kezemben fogtam és leért a lába valami szilárd felületre, lépegetni és szaladni próbált. Nagyon klassz volt, csak kezdtem rosszul viselni a több mint 7 kg-os kis seggének az emelgetését. Lóg egy szines madárka is a jumperoon, ami a fischer-price játékok 90%-án megtalálható, így Buckó már tökéletesen ismeri. Boldog mosollyal üdvözölte a régi cimbit, azonban kicsit behergelte magát, mikor rájött, hogy nem éri el. Az én kicsi felfedezőm viszont megoldotta a helyzetet és ugrálni kezdett, az már tetszett neki, hogy meg tudja ugyan fogni, de rögtön ki is csúszik a kezéből. Végre talált valami kihívást, mert a játszószőnyeg ugyan ilyen madárkáját konkrétan leszaggatta a pálmafáról. Apropó, játszószőnyeg. Minden reggel, miután Bucc felkel, lehozom a játékszobába (a Tv szoba megnevezés már indokolatlan, mondjuk inkább azt, hogy a játékszoba, amiben még éppen elfér a tv) és leveszem a pelusát, hogy csupasz popsival játszhasson kicsit. Egyik ilyen reggel is ez történt, ő vidáman kezdte megenni a rágókáit, én meg kimentem a konyhába reggelit készíteni. Egyszer csak feltűnt, hogy nagyon nagy a csend és ez nekem felettébb gyanússá vált. Volt is okom azt feltételezni, hogy az én gyerkőcöm a számomra nem túl előnyös szórakozást talált magának. Leírhatatlan az a látvány, ami fogadott. Buckó beszart, de nem kis mennyiséget, átfordult a hasára, belehempergett, majd körbevonszolta magát a játszószőnyegen. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy tetőtől talpig szaros volt ő is, meg a környezetében minden. Nevettem volna, ha nem tudatosul bennem, hogy ezt most nekem kell eltüntetnem. Semmi gond, anya mindent megold, gyerek megfog, ruhástól bele a fürdőkádba, zuhannyal lecsapat, megfürdet, szaros cuccok be mellé, ismét gyors zuhany, mosógépbe bepakol (gyereket nem) és imádkozik, hogy ne maradjon foltos. Mindeközben Buckó fülig érő szájjal vigyorog rám. Szuperhős vagyok. Erről ennyit.
Két napja Buckó képes annyira kifáradni az ugrálásban, hogy fogja magát és elalszik a jumperooban. Olyan édes. Pár percig nézem és megállás nélkül vigyorgok rajta, majd kiveszem és beviszem a nagy ágyra aludni. Erre sem kel fel, csak lóg a kezemben.
Egyszóval imádja az új játékát (teszem hozzá én még jobban) képes benne 1-1,5 órát megállás nélkül ugrálni. :-)
Ja, és beszereztem egy új babakocsit is Buccnak,mert bár imádom a mostanit, nagy hibája, hogy utazásnál rettentő nagy helyet foglal. Akartam én már régóta ilyen egy mozdulattal összecsukható babakocsit, de nekem mániám a nagy kerék és ugye ez nem annyira jellemző az esernyőkocsikra. Szerelem volt első látásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése