A kicsi Macik fejlődésugrása

Túl vagyunk a 3 hónapos fejlődésugráson. Ez annyit tesz, hogy 6 hetes, 3 hónapos, fél éves, aztán nem tudom mikor legközelebb, van a babáknál ilyen dolog. Sűrűbben és többet esznek, kevesebbet alszanak. 1-2 napig tart a dolog. Úgy gondoltam, hogy észre sem fogom én ezt venni, de tévedtem. Mivel Bucc a mintababa kategóriába tartozik, a nagykönyvben előírtak szerint fejlődik, így produkál is mindent, ami ott le van írva. Nem, nem csak bemesélem magamnak, erről a dologról nem is olvastam még, mikor észrevettem, hogy valami történik az én drágámmal, csak akkor még nem ismertem ennek a valaminek a szakkifejezését. Na, ebből a témából is penge lettem. Csak azt nem tudom, hogy hova fejlődésugrik már BuccMacc, mikor így is 68-as ruhákat hord 3 hónaposan és 6,5 kg-ot mutat a mérleg. Már fordulgat oldalra, ha az ölemben van, mindig próbálja ülő helyzetbe húzni magát, én meg nem győzöm visszalökdösni, hogy te még ehhez kicsi vagy szivem. A dokinéni szerint záros határidőn belül mászni is elkezd, mert mikor a hasán nézelődik, már próbálja előre rugdosni magát a lábacskáival, csak még nem nagyon sikerül összehozni a láb-kéz koordinációt. Imád játszani nem csak velem, egyedül is képes elszórakoztatni magát a járókájában, akár 1 órán keresztül is. Ha elfárad, csak azt veszem észre, hogy nem hallom az eszmecserét, amit a macijával meg a csörgőkkel folytat és a járóka oldalát sem próbálja kirugdalni....elaludt... Minden nap egyre nagyobb élmény számára, én meg ugye olvadozok mindentől, amit csinál.
Nálam annyi változás történt, hogy elkezdett hullani a hajam, de nem akárhogy. Kérdeztem is az Imrét, hogy kopaszon is szeretni fog-e, de a válaszából következtetve arra gyanakszom, hogy nem vette komolyan a kérdést, pedig nagyon is az volt. Ennek bizonyítékaként másnap a hajmosás után nem szedtem ki az elveszített hajamat a zuhanyzóból. Nem volt sok, mondjuk úgy 1-2 maroknyi csupán. Megértette a gondomat és rám parancsolt, hogy csináljak valamit. Mondom, jó... várom a világmegváltó, hajhullást csökkentő ötleteket. Próbáltam a vasat (vagyis próbálom még most is) de nem úgy néz ki, hogy használa. A hajszesszel szintén semmire nem mentem. Ha más nem marad, azzal vígasztalom magam, hogy szupi parókákat lehet kapni. Kit okoljak ezért? A szemét kis hormonokat. A terhesség óta szórakoznak velem. Egy időben a túlszaporodásuk miatt olyan érzékeny lettem, hogy bőgtem az elevit reklámon, de még akkor is, ha a konyhában ólálkodó legyet készültem lecsapni, de mivel olyan bánatosan nézett rám szegény kis állat, megbántam a gyilkossági szándékomat és bocsánatot kértem tőle... a szülés után meg fogták magukat ezek a nyavalyás hormonok és pillanatok alatt eltűntek, ettől meg depressziós lettem. Nem csak az érzékenységtől sírtam, hanem lényegében bármitől. A nap bármely szakaszában, ok nélkül jött rám a sírhatnék és nem tudtam, hogy miért is bőgök tulajdonképpen. Most meg ez a hajhullás. Kíváncsi vagyok, hogy milyen kedves kis meglepit tartogat még számomra az anyatermészet. Nem tudom azt írni, hogy alig várom, hogy kiderüljön, de tartok tőle, hogy ez nem egy olyan dolog, ami kíváncsi a véleményemre.