Összeszoktunk

Eltelt a 6 hét és örömmel jelentem, hogy kezdem egész jól kiismerni Márkot. Mármint kezdem érteni a jelzéseit. Nem gondoltam volna, de minden gondját más sírással fejezi ki. Ha éhes, akkor a tipikus oá-zós sírást produkálja, ha álmos akkor pedig ordít torka szakadtából hangszíváltás nélkül. Azért néha van probléma, tegnap például egész nap nem aludt, mert feszült a pocakja. Ilyenkor jó erősen megtornáztatom (a lábacskáit a hasához nyomom) de előfordul, hogy ez sem segít, akkor jön a jó öreg lázmérőzés... Szegényt nagyon sajnálom, de legalább megkönnyebbül. Vicces dolgokat is művel, például mikor alszik békésen a babakocsiban és egyszer csak egy kis mocorgást lehet hallani, majd egy nagy durranást és a következő pillanatban mosolyog egyet és már alszik is tovább, az elég mókás tud lenni.
Kitűnően megtanultam teát főzni és mosógépet bepakolni, elindítani gyerekkel a kezemben, vagy varrni és közben lábbal a babakocsit tologatni. Eddig is elég univerzális voltam, most azonban néha Shivának érzem magam. Az esték nehézkesek egy ébren töltött nap után, mert ekkorra már annyira kimerül szegénykém, hogy túlpörög és nem tud elaludni. 5 percenként elalszik, majd mozdul egyet, ezzel felébreszti magát és folytatódik a sírás meg a nyűglődés. Tegnap este már ott tartottam, hogy vele sírtam, annyira fáradt voltam én is, de édes volt, mert miután nagy nehezen két és félórás szenvedés után elaludt 10 órakor, csak hajnali 5-kor ébredt. Akkor gyorsan megetettem, tisztába tettem, visszatettem az ágyába, bekapcsoltam neki az alvós cd-jét (erre egyébként az esetek többségében hamarabb elálmosodok én, mint a gyerek) és aludt is tovább. Igen, ilyenkor nagyon ügyes, mert vissza tud aludni magától, nem kell altatni. Egyetlen gondom van még, az pedig az, hogy az én drágám csak hason hajlandó aludni (nem ez a gond) és amikor felébred, azonnal mászkálni kezd a kiságyban és lemászik a légzésfigyelőről, ami meg besípol, én kipattanok az ágyból, rohanok, látom, hogy nincs gond és csak ekkor kapok infarktust, majd agyvérzést, visszateszem a "helyére" és aludnék tovább, ha nem dobogna még mindig úgy a szivem, mint gimiben az Y futás után. Márk születése előtt, ha nem aludtam 10 órát, akkor gyakorlatilag használhatatlan voltam. Tegnap este ez a 6 óra alvás teljesen feltöltött.
Azt kell mondjam így 6 hét távlatából, hogy nem egyszerű ez a babázás, de annyira megéri. Most már sokkal aktívabb a drágám, mikor ébren van, kezdi felfedezni a körülötte lévő kis világot és eközben nagyokat mosolyog és gügyög. Meg tudnám olyankor zabálni, annyira aranyos. Már shoppingolni is volt a drágám, anyuval meg vele átmentünk Kecsóra a Malomba és úgy néz ki, hogy nagyon élvezte, mert az egészet végig aludta, pedig előtte le se lehetett lőni napokig. Igazi feltöltődés volt nem csak neki, hanem nekem is. Jó volt végre kimozdulni Nagykőrösről.
Viktor mondta, hogy vezessek statisztikát arról, hogy hányszor voltam leszarva, lepisilve, lehányva. Nos, jelentem, már nem tudom számolni. A hányás nem annyira gyakori, de pelenkázni nagyon éberen kell. Kellemetlen, mikor a hajnal 4-es pelenkázásnál nem csak a gyerek úszik a szarban, hanem én is... volt már rá példa, egzotikus volt a szitu. Egyelőre ennyi, mocorgást hallok a babakocsiból.