A beszélgetés művészete nem csak azt jelenti, hogy a gondolataidat a megfelelő helyen és időben mondod ki, hanem azt is, hogy tudod, mikor kell befognod a szádat!
2010. szeptember 16., csütörtök
Megvagyok:-)
Jelentem, élünk és virulunk, csak az én "kicsikém" egyre több figyelmet igényel. Rengeteg dolog történt és változott az elmúlt hetekben, Márkusz hihetetlen gyorsasággal fejlődik. A hangját már felfedezte, nagyokat mosolyog és sokat gügyög. Egyik nap ültem a konyhában anyunál, Márk mellettem a hordozóban, kezemben egy literes fanta, épp belekortyolok és akkor azt hallom, hogy Bucimaci sikítva nevetni kezd... nem tudom leírni, hogy mennyire édes volt, akkor csinált ilyet először. Körbe akartam puszilgatni, ezért letettem az asztalra a fantámat és azt vettem észre, hogy követi a kis szemével és tovább vigyorog. Felvettem, mozgattam az arca előtt és tovább kiabált örömében... A gyerek oda meg vissza van a fantás üvegért. Gondoltam is, hogy nagyon jó, gazdaságos gyerek lesz ez, nem kell más a boldogságához, csak egy üveg fanta. Mert más üccsi nem kell ám neki. 2 napja megkapta a 2 hónapos oltását. Én majd nem hamarabb kezdtem sírni mint a gyerek. Mind a két combocskáját megszúrták. Az elsőnél csak amiatt elégedetlenkedett, mert le volt fogva és ez egy kis izgő-mozgó Bucinak elég rossz élmény. (Bucimaciból lett Buci, abból pedig Bucc, ez a beceneve. Hogy miért? Mert olyan kis Bucimaci feje van. Bár én már Tapsi Hapsi vonásait is felfedezni véltem benne, de erre már azt mondta az apja, hogy khm...) Szóval Bucc jól viselte az első oltást, a másodiknál viszont befeszítette a lábacskáját és az nagyon fájhatott neki. Sírt rendesen, de ahogy lehetett felkaptam és pár perc alatt megnyugodott, csak néha nyekergett egyet, mikor eszébe jutott, hogy mi történt vele. Fél órával később a fürdetésnél már nagyokat mosolygott. A nagyfiú már a nagykádban fürdik velem, szokott úszni is. Nagyon jól megy neki, én csak annyiban segítek, hogy tartom az állát,ő meg közben kezével lábával nyomul. Pont úgy úszik mint egy kiskutya. Ő is nagyon élvezi, de lehet, hogy én még jobban. Azt is meg kell osztanom veletek, hogy Bucc rotavírus elleni oltást is kapott (ami oltás ugyan, de szájon át bevevős) amiről azt kell tudni, hogy nem kötelező, ennek fényében egy fillér támogatás nincs rá. Így történt, hogy Bucc 18.000 ft-ért nyelt kettőt... Nekem kellett belenyomni a szájába. Imádkoztam rendesen, hogy vissza ne köpje, mert az egy kicsit drága köpés lenne. Nem volt gond, ügyes volt. Egyébként ezt a cseppet sem olcsó oltást anyutól kapta meg (köszi mama). A szép az egészben, hogy ez egy 2 részletből álló oltás. Még jó, hogy 2 adag nagyszülővel rendelkezünk. Ez a rotavírus egy elég galád betegség a babákra nézve, ezért is vagyok felháborodva azon, hogy egyáltalán nem támogatják. Nem kezdek politizálni, de lenne néhány ötletem, hogy honnan lehetne elvonni pénzt, hogy ilyenekre is lehessen fordítani. Például állambácsi zsebéből.
Bucc azt is kezde felfedezni, hogy vannak kezecskéi, ez eddig abban nyílánult meg, hogy ha kiesett a cumi, egyből az öklét próbálta begyömöszölni a szájába, ezt igyekszem nem hagyni neki, mert nem örülnék, ha rászokna az ujjszpoizásra. Mondtam neki, hogy úgy cumizzon, hogy nem fizetem a fogszabályzóját. Tegnap az arca elé tette a mancsait és szemlélgette őket. Olyan jól átni,ahogy egyre jobban kiterjed az érdeklődése. Arra viszont még nem jött rá, hogy néha miért csorog víz az arcára pelenkázás közben. Előfordul, hogy lepisili a saját fejét és zavartan nézelődik jobbra-balra, mert nem érti, hogy honnan érkezik a személyes terét zavaró támadás. Ekkor felvázolom neki, hogy: Bucc, hát lepisilted a fejed! Mi lesz, ha még inni is fogsz???
Pár napja vettem neki egy alvós macit, ami komoly megfontolás után a szundimaci nevet kapta. Azóta, ha a babakocsiban alszik, igényli, hogy szundimaci ott legyen mellette és a kis ujjacskáival piszkálhassa, vagy a fülét fogja, esetleg kukucskálósat játszon vele, de az is előfordult már, hogy csucsogott a nyáltól szundimaci, mert rosszkor (evés előtt) volt rossz helyen (kicsikém ujjacsái közt).
Most ennyi, igérem, nem maradok el ennyire, most már Bucc el tudja magát szórakoztatni addig, míg én blogolok. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése