Látjátok? Na látjátok! Ígéretemhez híven, ma folytatom a tegnapi bejegyzést. Annyi minden eszembe jutott még este, amit feltétlen meg akarok veletek osztani, de mára persze felét elfelejtettem. El kell kezdenem jegyzetelni.
Ahogy írtam tegnap, közeleg Márk keresztelője. Pontos dátumot nem írok, majd érkezik a beszámoló képekkel. :-) Megvettük tegnap a ruháját HugiBugi Vandával, aki a keresztanya lesz. Ma fel is próbáltam rá, egyszerűen gyönyörű benne! Ja, meg persze vagány is. :-) Remélem jó időnk lesz, mert utána itt lesz nálunk összejövetel, hogy kedvezzünk a gyerkőcöknek. Csak jobb nekik az udvaron, játékok közt, medencével, csúszdával, mint valami étterem játszóházában. Ha már itt tartunk, el kell mondjam, hogy rettentően élvezem, hogy újra elő lehetett szedni a kerti grillt, izzítani, pácolni, sört bontani, tüzet oltani, szenes husit enni és a tavalyi állapotokkal ellentétben már a gyerekek is aktív résztvevői ezeknek az eseményeknek. Kis csapatunk fogyatkozott és bővült is, de ezt inkább nem részletezem. Márk babának lett két játszópajtása, Jácint és Boti személyében. Bár mindketten idősebbek nála, azért remekül elvannak így hárman, főleg ha van kaja, medence és csúszda. Olyan tündérek, ahogy a maguk kis babanyelvén kommunikálnak egymással, Jácintka megölelgeti Márkot, aki erre neki adja az összenyammogott babapiskótáját. :-) Tavaly még minden annyira más volt. Buckó még meg sem volt, később pedig általában átaludta ezeket az összeröffenéseket. Most pedig 1,5 hónap és betölti az első életévét. Nagyon jó gyerek, bár kicsit (nagyon) eleven és nem hagyja magát lebeszélni semmiről. Győzködöm, hogy ne csináld ezért, meg azért, aztán már hagyom, csinálja, majd rájön, hogy miről beszéltem. Nála ez a módszer válik be. Pl. Ne csapkodd a szekrényajtót, mert odacsukod az ujjadat és fájni fog. Elviszem onnan, talál másikat. Elmondom 20x, nem érdekli. Akkor csináljad! Természetesen be is következik, amit megjósoltam, aztán meg néz rám görbülő szájjal, én meg mondom neki, hogy látod, én szóltam. Ugyan úgy csapkod azóta is, de már elkapja a kezét, ha csukódik az ajtó. :-) Volt egy nagyon rossz szokása. Verekedett. Felvettem és azzal a lendülettel ütött, méghozzá ne kicsiket és nem csak nekem, mindenkinek. A papájának olyat benyomott egyszer, hogy nekem fájt. Mindig megfogtam ilyenkor a kezét, hogy nem szabad, mert fáj amit csinálsz, nem szabad ütni, csak simizni, közeben mutattam neki a kezével, hogy hogyan simizzen. Ment is a dolog, amíg el nem engedtem a kezét. A következő pillanatban ment a pofon. Tűrtem, magyaráztam, megmutattam, hogy hogy kell, szépen, de miután leütötte a papát és gyakorlatilag az egész családot verte, betelt a pohár. Az első ütés után még magyaráztam. A második után már én is ütöttem, nem nagyot, de ez nyilván hiba volt, mert annyit értem el vele, hogy kiröhögött. A következő után erősebben vágtam rá a kezére, azon már meglepődött, még bepróbálkozott párszor, aztán rájött, hogy ez így már nem pálya. Azóta nem verekszik. Ellenben bújik, simogatja a hajam és magyaráz. :-)Kedves és imádni való baba, de azt hiszem az akarattal még lesznek gondok.
Jövök még, írok még, most viszont mennem kell, de mielőtt búcsúzom, itt is szeretnék boldogságos szülinaposságot kívánni imádott hugikámnak, aki immár Amerikában is nagykorúnak számít! Este fellőjük a partiszerkót és indulhat a banzáj!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése