Újabb bejegyzés és nem telt el 3 hónap. Fejlődőképes vagyok. Na jó, csak beteg, így jobb dolgom nem igen akad, mint feküdni, filmet nézni és írni a blogomat. Megjegyzem, tegnap még ez sem ment volna, annyira rosszul voltam. Azzal kezdődött minden, hogy Buckó elkapta ezt a hányós hasmenős vírust, viszont szerencsére egy 2 napig tartó hasmenéssel és étvágytalansággal megúszta. Egyetlen reggel volt, mikor nagyon bágyadt volt, akkor szegény elaludt a padlón, miközben nézte a teletábit. Ilyet még soha nem csinált. Kialudta magát, aztán látványosan jobban lett. Én meg 4. napja szívok ezzel a rohadt vírussal, nem elég a hasmenés, de ráadásul hánytam is. Ez az ami igazán megviselt. Ennél jobban nem nagyon tud más taccsra vágni. Ma már azzal a halvány reménysugárral ébredtem, hogy talán megmaradok. Viszont nem fogok gusztustalan vírusokról írogatni, mikor nagy nehezen belekezdtem egy új bejegyzésbe. Vannak ennél vidámabb témáim is, például az, hogy kicsi Márkom megkeresztelkedett. Június 5-én, reggeli misével egybekötött keresztelő volt. Örültem, mert szinte mindenki el tudott jönni, akit mindenképpen szerettem volna ott látni. A család 100%-ban felvonult, a barátok közül viszont sajnos volt, aki külföldi tartózkodás, elcserélhetetlen műszak miatt a munkahelyen nem tudott eljönni. Buckó a végére elég nyűgös volt, de így is nagyon klassz volt az egész, és ő is megvígasztalódott valamelyest, mikor leöntötte a pap a szentelt vízzel (teljesen vízfüggő a gyerek, minőség, mennyiség és származás sem számít, csak pancsolni lehessen). Miután megvolt a templom, átvonult a család hozzánk, volt örülünkebéd, meg gratulálunkajándékok, én meg közben egymás után kaptam az agyvérzéseket, mert ide kaptam, oda kaptam és mégsem éreztem semmit jónak, így elkezdtem martinivel tompítani a őrület kezdeti tüneteit. Persze csak sutyiban, a konyhában. Bevált a dolog. Lecsengettük a családot, jöhettek a barátok. Szintén volt egy kis eszem-iszom, inkább iszom. Részemről annyira fáradt voltam, hogy rajtam már az aljas kis alkoholok sem tudtak kifogni, nem úgy mint 1-2 baráton. :-) Összességében remek volt, jobban nem is sikerülhetett volna, gyönyörű képek készültek a templomban, hála Elemérnek, aki szerzett egy szupi fotóst és igazán klasszul mutatják be a hangulatot a már itthon készült képek, itt is Elemér nevét kell említenem, aki már saját gépével csinált képeket, valamint Viktor megjelenése, fényképezőgép bitorlása és nem akármilyen pózolása szintén emelte a maradandó emlékek mennyiségét. :-) A következő nagy parti, jövő hét szombaton lesz, Bucikám egy éves szülinapján. Olyan fura ezt leírni, visszaolvasa a blogomat, még most írtam a szülésről, az első hetekről, most pedig már kevesebb mint egy hét választ el minket az én Életem első szülinapjától. Na meg persze az enyémtől, mert együtt tartjuk a kettőt. Buckó 9-én ünnepli az elsőt, én meg 12-én a 25-et. Igen, tavaly a kórházban "ünnepeltem" fájdalomcsillapítókkal. Akkor megfogadtam, hogy idén megadom a módját. Viszont bármennyire is szenvedtem, a tavalyinál szebb és emlékezetesebb szülinapom soha nem lesz. Hacsak később nem úgy sikerül összehozni a dolgokat, hogy a tesó is ezekben a napokban születik majd. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése