Helyzetjelentés

A helyzet az, hogy nincs helyzet. Mára vagyok kiírva,de Márknak nyoma sincs. De még csak arra utaló jel sincs, hogy tervezgetné már a születést. Napok óta győzködöm, hogy ugyan induljon már el. Fellépcsőztem már párszor Vanda 8. emeleti lakásába, guggolásokat csináltam, a coca-cola tonik gyártó részlege simán megélhetne belőlem, az ablakokat is lemostam, sütit sütöttem, meleg vízben áztattam magam, de ez a gyerek csak nem akar megszületni. A gyanúm az, hogy szórakozik, tudja, hogy már rettentő sokan várják, ezért fityiszt mutat a világnak és lubickol tovább. Ezt az egyetlen magyarázatot találtam ma, mikor a ctg-vel a hasamon feküdtem a kórházban. A szívverés mellett a legkivehetőbb hang a magzatvíz hullámzása, aminek egy az egyben olyan hangja van, mint mikor az ember ül a tengerparton és hallgatja a tenger partra érkezésének és visszahúzódásának jellemző, semmi mással össze nem téveszthető megnyugtató, nyarat, emlékeket idéző hangját. Így jobban belegondolva bolond lenne az a gyerek, ha önként feladná a saját kis tengerét. :-) Más oldalról nézve viszont hajthatná annyira a kíváncsiság, hogy azt mondja, egye fene, legyen mindenkinek egy jó napja, úgyis szűkös már a hely, anyámat minden nap a sírógörcs kerülgeti, hogy egyre melegebb van, én meg még fűtöm is belülről, hát megszületek... De nem. Ehelyett azt mondja, hogy na jó, nesze nektek belőlem egy kicsi: és megjelenik az oldalamon egy kis könyök, egy kis térdecske vagy egy kis lábacska. Ilyenkor mindig az Alien című film jut eszembe, pont ilyen mozzanatokkal kezdődött ott is a gond. Pár napja mondtam az apjának, hogy most már beszélgessen el a fiával, mert jó lenne, ha befejezné a kínzásomat. Erre (éljen az atyai szigor) odatette a tenyerét a hasamra, odahajolt és szinte éneklő hangon "fegyelmezett": kis makiiiii, mikor bújsz már ki??? Na mondom, köszi, látom magam előtt a jövőt. 4 év múlva ilyenkor nem egy, hanem kettő hímnemű egyed szeme tapad majd egész nap a tv-re, ketten ordítanak válogatás nélkül, hogy góóóól (mindegy ki rúgja, csak szép legyen). Én meg vihetem egyiknek a sört, másiknak a kakaót és természetesen esélyem sem lesz arra, hogy azt nézzük, amit én szeretnék. Ezt a részét nem teljesen gondoltam át, mikor kijelentettem, hogy nekem csak fiam lehet. Tegnap ezzel is próbáltam kicsalogatni Márkot: Foci vb van, ha sietsz, még pont elkaphatod a legjobb részeket, igérem, ki sem kapcsolom a tv-t. Hát, ez sem jött be. Ha valakinek van valami használható ötlete, akkor szeretettel várom. :-) Az elvetemültektő tekintsünk el, mert volt már olyan, aki azt mondta, hogy ne egyek mást egész nap, csak gyümölcsöt, ha kiéheztetem a gyereket, akkor ki akar majd jönni...nem megkínozni akarom szegényt, hanem kicsalogatni. Eddig nagyon jól bírtam, de ezek az utolsó napok már nagyon nyűgösek. Főleg az esték, mert én nem tudok aludni a melegtől, a légkondit meg nem lehet bekapcsolni, mert életem párja 30 fokban is nyakig betakarózva alszik, mert ő fázik, bepróbálkoztam ezért a ventillátorral, ami ugye csak rám nyomja a hidegnek éppen nem mondható levegőt, de a semminél több, annak viszont a hangjától nem tud aludni. Ez van felénk mostanság, írok majd egy külön bejegyzést az idei foci vb-hez fűződő tapasztalataimról, most viszont megyek és lejegelem magam, mert kibírhatatlan ez a meleg. Aki olvassa a blogomat, légyszi jókívánságok helyett szülési fájdalmakat küldjön!