2010. november 16., kedd

Bucc modellkedett






Már hetek óta próbáltunk Viktorral összehozni egy délutánt, amikor készít néhány képet Buckóról, az édes kis nyári ruháiban, amik kb. egy hónapja voltak rá pont jók, azaz még egyszer sem voltak rajta. Megszakadt a szivem, mikor ki kellett pakolnom őket a szekrényből, de legalább néhányat ráadtam, mikor végre összejött a fotózás. Előtte elkezdtem kiválogatni a ruhákat, eldöntöttem, még mielőtt elkezdtem volna, hogy nem tartok meg egyet sem csak azért mert "olyan cuki", mert akkor az összes megmarad. Egyetlen egyet tartottam meg,azt amelyikben hazahoztuk a kórházból. Az örök emlék. A kis Micimackós, amiről azt gondoltam, mikor megkaptuk, hogy annyira kicsike, hogy nem fogom tudni ráadni a gyerekre. Végül szinte lógott rajta, mikor odahozta a csecsemős. Most pedig, mikor rá akartam adni, küzdöttünk egy kicsit, mert a feje is alig akart belemenni, az alsó bekapcsolója pedig a pocakjáig ért. Hihetetlen, hogy már ilyen nagy és mégis olyan kicsi. Rettentő jól bírta a fotózást, a vaku villanása annyira tetszett neki, hogy hangos vigyorgással nézte a gépet. Az öltöztetésnél sem volt gond, kicsit elégedetlenkedett ugyan, mikor a 6. olyan ruhába próbáltam belegyömöszölni, ami már kicsi volt rá, de ezen kívül egy igazi kis hős volt!
Hason fekve próbálja magát előre rugdosni, elég jól is megy neki, mert a játszószőnyegén fekve már körbe tud forogni. Nagyon erőlködik a hátról hasra fordulással is, ez egyelőre még nem sikerült segítség nélkül, de szerintem csak napok kérdése. A hasáról egyszer már átgurult a hátára, mondjuk az csak véletlen lehetett és nem is tudom, hogy melyikünk lepődött meg jobban :-)Fürdésnél tetszik neki, ha teli van a kád habfürdővel, próbálja megfogni és elégedetlenül figyeli, ahogy kifolyik a kezéből, de azért gyors mozdulattal egy keveset általában sikerül megkóstólni, ilyenkor úgy néz ki, mint a Mikulás, és olyan kis sunyi mosollyal néz rám, mintha tudná, hogy nem lett volna szabad ezt csinálnia. Persze én sem bírom ki nevetés nélkül és akkor ő is hangos kacagásba kezd. Mi meg az apjával csak olvadozunk.
Most ennyi, tanulnom kell egy kicsit, mert bár az elméleti vizsgámon sikeresen túl vagyok, a gyakorlati még hátra van. Szombaton lesz, elég ideges vagyok miatta, de ha sikerül, este ünnepelünk egyet a csajokkal. Biztos fura lesz, mert most először hagyom majd itthon Márkot este. Nem is maradok sokáig. :-)

1 megjegyzés:

  1. Biztos, ügyes leszel, és nem is várjuk tőled, h hajnalig lumpolj, hisz a Kicsi a legfontosabb:)

    VálaszTörlés