A terhesség alatt nem voltak különösebb kirohanásaim semmi étellel szemben. Nem kívántam semmit úgy, hogy remegtem érte, illetve nem voltam rosszul semmitől. Egyetlen dolog van, aminek nem tudok és nem is akarok ellen állni, ez pedig a dinnye. Ezen belül is a kecskeméti piac szélén található dinnye-guru bácsitól származó a kedvencem. Hogy miért? Mert ő mindig finom, édes gyümit ad nekem, így haza érve nem kell elrebegnem hat Mi Atyánkot, hogy ne csalódjak túl nagyot, ha nem is a legjobb, de legalább ne kelljen kidobni. Mindig tudom, hogy felvágom, megcsapja az orromat a jó dinnye illat, aztán már falhatom is kiló számra. Na ezzel sikerült jól kib..sznom saját magammal egyik nap. Azt már említettem lentebb, hogy az estéim elég érdekesek mostanában, mert óránként fel kell kelnem pisilni, így nem sokat alszom. Na már most, a helyzetemen nem segített túl sokat az, hogy egyik délután szépen elfogyasztottam egy 12 kilós dinnyét... Megettem és negyed órán belül elkezdődött a szenvedésem. Nem túlzok, 5 percenként kellett rohannom a mosdóba, nem csak úgy szépen komótosan, hanem szó szerint rohantam. Azt hittem, soha nem lesz vége, eszembe is jutott Mirtill cica esete. Hadházi mesélte egy showder klubos felléppésen, hogy ez a bizonyos cica barátja családjának a szeme fénye volt, azonban szegény áldozatul esett az alkohol másnapi agyat tompító hatásának. Röviden az történt, hogy a 20 cseppes reggeli cicavitamin helyett a ló vízhajtóját csepegtette a tálkába. Ezzel együtt járt természetesen az is, hogy a cica ebből 20 csppet kapott, a lónak azonban csak 4 volt felírva... Hogy ezután mi történt? Hadházi röviden és tömören fogalmazta meg: "Mirtill cica áthugyozta magát a másvilágra." Na, azt kell mondjam, hogy tökéletesen együtt éreztem szegény macskával, hiszen én is biztos voltam abban, hogy itt a vég. Szerencsére ez az érzésem kb. másfél órával és rengeteg wc papírral később tompult, majd szépen lassan el is múlt. Persze nem volt elég ez a kis baleset ahhoz, hogy megszakítsa rajongásomat a 90% vizet tartalmazó gyümölcs iránt. Azóta is minden nap hódolok a szenvedélyemnek, de azért tanultam ám az esetből. Egy nagy dinnyét elosztok 2 napra, így megkímélem magam attól, hogy a napi ajánlott kilóméter adagomat a wc és a nappali között járjam le.
Készült néhány kép is a napokban, igaz, dinnye nincs rajtuk, de lassan én magam is arra hasonlítok, így azt hiszem ez is elég lesz. :-) Ráadásként pont Márk baba ruhácskáinak pakolászása közben lettem megörökítve, így az elkészült szobájából meg tudok mutatni néhány részletet! Imádom ezt a szobát, néha csak úgy bemegyek, leülök a szőnyegre és próbálom elképzelni, hogy milyen lesz, mikor már ő is ott fekszik a kiságyában vagy játszik a macis játszószőnyegén. Várjuk ám már! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése