Azt hiszem, hogy a nyári élmények és a karácsony témát már inkább nem feszegetem, kissé elavult lenne. Ehelyett eldöntöttem, hogy minden este készítek innentől egy rövid összegzést a napunkról, így nem fogok elúszni, bár valószínűleg nem lesz túl nagy bumm egyik bejegyzés sem, de legalább lesz benne valami kis rendszer.
Nos, akkor lássuk, hogy mi a nagy helyzet most felénk. Bubu elmúlt 1,5 éves és ennek megfelelően már igazi férfi lett belőle! :-D Egyre többet beszélget, ma az ebédnél egy új szót is kimondott, "eszik". Emellett számos másikat is használ már tudatosan, ezeket nem kezdem sorolni, viszont egy hete elmondta élete első egybefüggő mondatát. "Ott van a kutya". Hát igen, kinek mi a fontos. Az első értelmes szava is az volt, hogy "kutya" szóval meg sem lepődtem. Nagyon szereti az ebeket, itthon a vérszomjas fenevad rotikkal nagyokat szokott játszani az udvaron, természetesen úgy, hogy mi is ott vagyunk. Labdázik velük, kergeti, eteti őket és közben nagyokat nevetgél. Közben persze elcsattan néhány puszi, amit a kutyuk nyálas arcon nyalással viszonoznak is. :-) Gyilkosommal is nagyon jól kijön, bár Gyilki részéről van némi érdek a nagy barátságban, mivel mióta az állatorvos dagadt tacskónak nézte, azóta aktív fogyókúrába volt kénytelen kezdeni, akarta ellenére, Vanda nyomására, így ha meglátja Bubut, akinél rendszerint van valami nasi, akkor annak feléért Gyilki simogatás engedélyezésével azonnal áruba bocsájtja a testét. :-D Vicces, de tényleg így van.
Tegnap életében először Bubu ellátogatott a cirkuszba. Persze nem egyedül, hanem Vandával, Gyulával és velem. Vagyis eljöhetett velünk, mert mégis jobban néztünk ki gyerekkel a cirkuszpáholyban, mint nélküle. Nagyon klassz volt, bár némi aggodalomra adott okot, mikor kiderült, hogy Gyula retteg a bohócoktól, így eleve azzal indított, hogy "ha odajön hozzánk, én leütöm..." Állítólag valami gyerekkori trauma a bohóc meg valami majom is volt ott, nem tudom, a lényeg, hogy ő meg akarta kímélni Bubut a hasonló későbbi félelmektől, így bevágta a pitbull fejet, ennek köszönhetően a bohóc felmérte, hogy nem kívánatos személy a környékünkön, így épségben maradt. Kicsit tartottam tőle, hogy Bubu még kicsi ehhez és nem fogja végig ülni, de annyira élvezte, hogy én is elcsodálkoztam. Végig tapsolt, nevetett, mutogatta, hogy melyik állat micsoda, amikor pedig megjelentek az elefántok, rendesen extázisba esett, az pedig hab volt a tortán, hogy a szünetben hátra vittük és karnyújtásnyira az "eji"-től lefényképezkedtünk. Valami oknál fogva imádja az elefántokat. Plüss, műanyag, könyv, rajz, mese, mindegy, ha elefántot lát, megőrül. Szóval gondolhatjátok, hogy mekkora élmény volt ez neki. Sikított, forgatta oda a fejemet, mutogatott és közben kiabált, hogy "ejiiii, anyaaaaa, ejiiiii". Jól el is fáradt a végére, hazaértünk, megfürdettem, megkapta a tápikáját és már aludt is.
A szókincs bővülése mellett meg kell említenem, hogy talán még írtam arról, hogy 11 hónaposan már járt egyedül, stabilan. Mára odáig jutottunk, hogy fut, rohan, egyedül lépcsőzik és minden hova felmászik. Ügyesen építget a duploból, lapozgatja a könyveket, egyedül eszik kanállal és villával, pohárból iszik és imád ugrálni. A kedvenc szórakozása a fotel karfájáról való átugrás a kanapéra. Mára megszoktam és nem állok mellette én is vetődésre készen. Néha legurul, de nem viseli meg, nevet egyet, felpattan és mászik vissza. Rettentő eleven gyerek, 2 percig nem tud a popóján ülni, mindig akad valami tennivaló. A napirendünk úgy néz ki, hogy 7:30 és 8:30 között van ébredés, dél, fél 1 körül lefekszik, 2-3 órát alszik, este 7-kor fürdés, 8-kor pedig az esti tv nézés és kukko (pattogatott kukorica) elfogyasztása után irány az ágy. A napi program mindig változik, Bubu hangulatától függően. Játék, mese nézés, játszóház, séta, sarazás az udvaron, besegít a főzésbe.... ezek jutottak eszembe. Mindent megért amit mondok neki, az már más dolog, hogy elég szelektív ez a képessége. :-)
- Gyere, vegyük fel a kabátot!
- nem
- de hideg van kint, muszáj felöltözni.
- nem
- hát jó, akkor egyedül megyek a mamához.
Na itt felpattan, visítva rohan utánam, a kabáttal a kezében, és már bújik is bele mint egy kis angyal :-) Ha valamihez nincs kedve, akkor azt tudomásul kell vennem és kész, ha meg valamit nagyon szeretne, akkor tuti, hogy valami úton módon kierőszakolja.
Azt hiszem, hogy ennyi mára, össze kell pakolnom Bubu tornádó után, hogy mikor felébredt a delelésből, újra tudja kezdeni. :-)
Szép vasárnapot mindenkinek!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése