Bár a helyen, ahol voltunk, egy csipetnyi internet elért a szobánkig, azonban idő hiányában nem tudtam jelentkezni, emiatt pedig rosszul éreztem magam, ezért most ez az első dolgom. Részletesen azonban csak este osztom meg veletek az ilyen-olyan élményeket, mert indul a nap, a jó idő miatt pedig tele vagyunk programmal! :-)
Eljött az este, a nyugodt blog írás időszaka. Szóval, a hétvégén Mátrafüreden voltunk Elemérrel, Dórikával és a kis családommal. Nagyon jól éreztük magunkat, bár fény derült egy kellemetlen dologra. Tériszonyom van.... Nekem, aki a játszótéren, pillanatok alatt a fa legtetején voltam, fiúkat megszégyenítő gyorsasággal, mókus génekre utaló mozdulatokkal. Erre most remegő térdekkel, izzadva, szédülve tekingettem ki a 250+valahány lépcsős kilátó korlátja mellett és megsemmisülve tapasztaltam, hogy még csak fél úton járunk és én szívem szerint máris libegnék vissza, mert nagyobb biztonságban érzem magam, ha csak 162 cm van a talaj és a szemem között. A tetejére érve sikerült feldolgoznom a feldolgozhatatlant és kezdtem jobban érezni magam. Mindegy, lassan csak megszokom a gondolatot, hogy én is öregszem.
Van még gépelni valóm, de mára befejeztem,mert nagyon elszaladt az idő. Viktor feltartott a fészbuk cseten. :-) Nagyon fáradt vagyok, Bubu beteg volt, így nem aludtam mostanában túl sokat, de erről is írok még holnap és képeket is teszek fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése