Vannak napok, amik csak szépen, nyugalomban eltelnek. Bizony, ilyen is előfordul egy másfél éves mellett. A tegnapi és a mai is ilyen volt. Főztünk, takarítottunk, játszottunk. Vagyis én takarítottam Bubu után. Nagyon elemében volt ma. Kirámolta nekem a nappaliban lévő szekrény teljes tartalmát, majd gondosan átpakolta az asztalra, végül megtalált egy dobozt, amiről én se tudtam, hogy van. Teli van 1-2 forintosokkal. Na ezekkel aranyosan körbehintette az egész nappalit, aztán biztos ami biztos alapon berugdosta őket mindenhova, ahova csak tudta, illetve meglepibe elrejtette őket a cipőkbe... Mikor ezzel végzett, kijött hozzám a konyhába, odatolta a bárszéket a mikróhoz, felmászott és megpróbálta meggrillezni a cumiját, ám én, a gonosz, játékrontó anyja ezt nem engedtem. Volt is sértődés rendesen. Ezektől az "apró" csínytevésektől függetlenül tényleg nyugi volt, mert legalább hiszti nem tarkította a napot. Azért örömteli dolog is történt ám, Babu elmondta a második épkézláb mondatát: Ül a Baba. :-)
Olyan jó jelen lenni ezeknél a dolgoknál. El sem tudom képzelni, hogy mit éreznék, ha mondjuk a bölcsis gondozó néni hallotta volna az első szavát, vagy látta volna az első lépéseit.
Lehet, hogy közeledik a tavasz. Napok óta olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok 10-nél tovább ébren lenni, pedig ez rám egyáltalán nem jellemző. Arra gondoltam, hogy tavaszi fáradtság. Vagy csak ilyen lusta koromat élem, nem tudom, a lényeg, hogy Bubu kisebb könyörgés és kergetés után bekerült az ágyacskájába, gyorsan elaludt, így én is követem.
Jó éjt Kedves Mindenki! Ha minden jól megy, holnap jelentkezem! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése