Hétvége

Bár a helyen, ahol voltunk, egy csipetnyi internet elért a szobánkig, azonban idő hiányában nem tudtam jelentkezni, emiatt pedig rosszul éreztem magam, ezért most ez az első dolgom. Részletesen azonban csak este osztom meg veletek az ilyen-olyan élményeket, mert indul a nap, a jó idő miatt pedig tele vagyunk programmal! :-)



Eljött az este, a nyugodt blog írás időszaka. Szóval, a hétvégén Mátrafüreden voltunk Elemérrel, Dórikával és a kis családommal. Nagyon jól éreztük magunkat, bár fény derült egy kellemetlen dologra. Tériszonyom van.... Nekem, aki a játszótéren, pillanatok alatt a fa legtetején voltam, fiúkat megszégyenítő gyorsasággal, mókus génekre utaló mozdulatokkal. Erre most remegő térdekkel, izzadva, szédülve tekingettem ki a 250+valahány lépcsős kilátó korlátja mellett és megsemmisülve tapasztaltam, hogy még csak fél úton járunk és én szívem szerint máris libegnék vissza, mert nagyobb biztonságban érzem magam, ha csak 162 cm van a talaj és a szemem között. A tetejére érve sikerült feldolgoznom a feldolgozhatatlant és kezdtem jobban érezni magam. Mindegy, lassan csak megszokom a gondolatot, hogy én is öregszem.
Van még gépelni valóm, de mára befejeztem,mert nagyon elszaladt az idő. Viktor feltartott a fészbuk cseten. :-) Nagyon fáradt vagyok, Bubu beteg volt, így nem aludtam mostanában túl sokat, de erről is írok még holnap és képeket is teszek fel.

Hétvége

A hétvégi bejegyzések száma egyenes arányban lesz a modern technika elterjedtségével! Szép napot,jó pihenést mindenkinek!!!!!!!!!!

2012 03 07

Vannak napok, amik csak szépen, nyugalomban eltelnek. Bizony, ilyen is előfordul egy másfél éves mellett. A tegnapi és a mai is ilyen volt. Főztünk, takarítottunk, játszottunk. Vagyis én takarítottam Bubu után. Nagyon elemében volt ma. Kirámolta nekem a nappaliban lévő szekrény teljes tartalmát, majd gondosan átpakolta az asztalra, végül megtalált egy dobozt, amiről én se tudtam, hogy van. Teli van 1-2 forintosokkal. Na ezekkel aranyosan körbehintette az egész nappalit, aztán biztos ami biztos alapon berugdosta őket mindenhova, ahova csak tudta, illetve meglepibe elrejtette őket a cipőkbe... Mikor ezzel végzett, kijött hozzám a konyhába, odatolta a bárszéket a mikróhoz, felmászott és megpróbálta meggrillezni a cumiját, ám én, a gonosz, játékrontó anyja ezt nem engedtem. Volt is sértődés rendesen. Ezektől az "apró" csínytevésektől függetlenül tényleg nyugi volt, mert legalább hiszti nem tarkította a napot. Azért örömteli dolog is történt ám, Babu elmondta a második épkézláb mondatát: Ül a Baba. :-)
Olyan jó jelen lenni ezeknél a dolgoknál. El sem tudom képzelni, hogy mit éreznék, ha mondjuk a bölcsis gondozó néni hallotta volna az első szavát, vagy látta volna az első lépéseit.
Lehet, hogy közeledik a tavasz. Napok óta olyan fáradt vagyok, hogy képtelen vagyok 10-nél tovább ébren lenni, pedig ez rám egyáltalán nem jellemző. Arra gondoltam, hogy tavaszi fáradtság. Vagy csak ilyen lusta koromat élem, nem tudom, a lényeg, hogy Bubu kisebb könyörgés és kergetés után bekerült az ágyacskájába, gyorsan elaludt, így én is követem.
Jó éjt Kedves Mindenki! Ha minden jól megy, holnap jelentkezem! :-)

2012 03 05

Amint megígértem, minden nap egy rövid összegzés. Reggel eldöntöttem, hogy fogom Bubut és átmegyünk Kecskemétre a legközelebbi "plázába", hogy jól lefárasszuk magunkat a játszóházban. Előtte azonban kellemest a hasznossal alapon a benzinkút felé kanyarodtunk, hogy a haza felé úton se kelljen tolnom az én cseppnyi tankomat. Szóval ezt is kipipáltuk, teli tankkal, boldogságban döcörögtünk Bubuval a délelőtti forgalomban, majd megakadt a tekintetem a piros lámpánál előttem álló szuzukis, kalapos, öreg bácsin. Előre leszögezem, hogy nem nézem le a kis autókat, nekünk is volt trabink, poszink, stb.... Azonban az évek alatt arra a megállapításra voltam kénytelen jutni, hogy vagy a szuzuki butítja le az embereket, vagy csak a tehetségtelen sofőrök választják ezt a márkát. Ezen meglátásom alól az egyetlen kivétel Viktor, aki Szuzi Szilverrel (nem egy pornós, hanem egy ezüst szuzuki) bátran, vígan, gördülékenyen közlekedik. Viktort egyébként is szeretem, így neki ezt is megbocsájtottam. Szóval lényeg a lényegben, elkezdtem figyelni a bácsit a szuzukiban, aki kitekeredett nyakkal sasolt hátra, ahelyett, hogy a lámpát nézte volna. Gondoltam, én inkább megvárom, míg eldönti, hogy mit akar, ha átjutok ezen a zöldön, ha nem. Szóval, lámpa átvált és ekkor kiderült, hogy a bácsi elnézte a sávot, a baumaxba akart menni, ezért lazán megoldotta a tévedést: padló gáz, merev tekintet, index nélkül a belső sávból átvág a külsőbe, majd a behajtani tilos táblát észre nem véve betrillázik a parkolóba. A mellettem álló autósnak is gyanús lehetett valami, mert meg sem mozdult, hiába váltott a lámpa, valamit ő is megsejthetett. Az akció után mosolygott egyet, megrázta fejét és elindult. Tettem ezt én is, majd Bubuval hatalmasat játszottunk a játszóházban, nagyot ettünk a mekiben, haza felé el is aludt a kocsiban a kis drágám. Csatlakozott hozzánk Réka barátnőm, akivel aztán egy nagy bevásárlást is tartottunk, mivel nem rég kiderült, hogy a baba, akit júliusra vár, kislány lesz. Végre kiélhettem magam a rózsaszín ruhácskák között. :-) Persze Bubukámnak is csurrant-cseppent ez az. :-)Szeretem az ilyen napokat.

2012 03 04

Azt hiszem, hogy a nyári élmények és a karácsony témát már inkább nem feszegetem, kissé elavult lenne. Ehelyett eldöntöttem, hogy minden este készítek innentől egy rövid összegzést a napunkról, így nem fogok elúszni, bár valószínűleg nem lesz túl nagy bumm egyik bejegyzés sem, de legalább lesz benne valami kis rendszer.
Nos, akkor lássuk, hogy mi a nagy helyzet most felénk. Bubu elmúlt 1,5 éves és ennek megfelelően már igazi férfi lett belőle! :-D Egyre többet beszélget, ma az ebédnél egy új szót is kimondott, "eszik". Emellett számos másikat is használ már tudatosan, ezeket nem kezdem sorolni, viszont egy hete elmondta élete első egybefüggő mondatát. "Ott van a kutya". Hát igen, kinek mi a fontos. Az első értelmes szava is az volt, hogy "kutya" szóval meg sem lepődtem. Nagyon szereti az ebeket, itthon a vérszomjas fenevad rotikkal nagyokat szokott játszani az udvaron, természetesen úgy, hogy mi is ott vagyunk. Labdázik velük, kergeti, eteti őket és közben nagyokat nevetgél. Közben persze elcsattan néhány puszi, amit a kutyuk nyálas arcon nyalással viszonoznak is. :-) Gyilkosommal is nagyon jól kijön, bár Gyilki részéről van némi érdek a nagy barátságban, mivel mióta az állatorvos dagadt tacskónak nézte, azóta aktív fogyókúrába volt kénytelen kezdeni, akarta ellenére, Vanda nyomására, így ha meglátja Bubut, akinél rendszerint van valami nasi, akkor annak feléért Gyilki simogatás engedélyezésével azonnal áruba bocsájtja a testét. :-D Vicces, de tényleg így van.
Tegnap életében először Bubu ellátogatott a cirkuszba. Persze nem egyedül, hanem Vandával, Gyulával és velem. Vagyis eljöhetett velünk, mert mégis jobban néztünk ki gyerekkel a cirkuszpáholyban, mint nélküle. Nagyon klassz volt, bár némi aggodalomra adott okot, mikor kiderült, hogy Gyula retteg a bohócoktól, így eleve azzal indított, hogy "ha odajön hozzánk, én leütöm..." Állítólag valami gyerekkori trauma a bohóc meg valami majom is volt ott, nem tudom, a lényeg, hogy ő meg akarta kímélni Bubut a hasonló későbbi félelmektől, így bevágta a pitbull fejet, ennek köszönhetően a bohóc felmérte, hogy nem kívánatos személy a környékünkön, így épségben maradt. Kicsit tartottam tőle, hogy Bubu még kicsi ehhez és nem fogja végig ülni, de annyira élvezte, hogy én is elcsodálkoztam. Végig tapsolt, nevetett, mutogatta, hogy melyik állat micsoda, amikor pedig megjelentek az elefántok, rendesen extázisba esett, az pedig hab volt a tortán, hogy a szünetben hátra vittük és karnyújtásnyira az "eji"-től lefényképezkedtünk. Valami oknál fogva imádja az elefántokat. Plüss, műanyag, könyv, rajz, mese, mindegy, ha elefántot lát, megőrül. Szóval gondolhatjátok, hogy mekkora élmény volt ez neki. Sikított, forgatta oda a fejemet, mutogatott és közben kiabált, hogy "ejiiii, anyaaaaa, ejiiiii". Jól el is fáradt a végére, hazaértünk, megfürdettem, megkapta a tápikáját és már aludt is.
A szókincs bővülése mellett meg kell említenem, hogy talán még írtam arról, hogy 11 hónaposan már járt egyedül, stabilan. Mára odáig jutottunk, hogy fut, rohan, egyedül lépcsőzik és minden hova felmászik. Ügyesen építget a duploból, lapozgatja a könyveket, egyedül eszik kanállal és villával, pohárból iszik és imád ugrálni. A kedvenc szórakozása a fotel karfájáról való átugrás a kanapéra. Mára megszoktam és nem állok mellette én is vetődésre készen. Néha legurul, de nem viseli meg, nevet egyet, felpattan és mászik vissza. Rettentő eleven gyerek, 2 percig nem tud a popóján ülni, mindig akad valami tennivaló. A napirendünk úgy néz ki, hogy 7:30 és 8:30 között van ébredés, dél, fél 1 körül lefekszik, 2-3 órát alszik, este 7-kor fürdés, 8-kor pedig az esti tv nézés és kukko (pattogatott kukorica) elfogyasztása után irány az ágy. A napi program mindig változik, Bubu hangulatától függően. Játék, mese nézés, játszóház, séta, sarazás az udvaron, besegít a főzésbe.... ezek jutottak eszembe. Mindent megért amit mondok neki, az már más dolog, hogy elég szelektív ez a képessége. :-)
- Gyere, vegyük fel a kabátot!
- nem
- de hideg van kint, muszáj felöltözni.
- nem
- hát jó, akkor egyedül megyek a mamához.
Na itt felpattan, visítva rohan utánam, a kabáttal a kezében, és már bújik is bele mint egy kis angyal :-) Ha valamihez nincs kedve, akkor azt tudomásul kell vennem és kész, ha meg valamit nagyon szeretne, akkor tuti, hogy valami úton módon kierőszakolja.
Azt hiszem, hogy ennyi mára, össze kell pakolnom Bubu tornádó után, hogy mikor felébredt a delelésből, újra tudja kezdeni. :-)
Szép vasárnapot mindenkinek!!!!!

Mindenkinek jár egy .újabb esély!

Nem második, mert sokadjára tűntem el hónapokra, de szerencsére van kire fognom. Kedves olvasóim, köszönöm, hogy hűségesen látogatjátok az oldalamat, én pedig vagyok olyan link alak, hogy július eleje óta nem jelentkeztem. Írtam már, hogy ilyen többet nem fordul elő, de már nem merek ígérgetni. Helyette egy egész nyarat feldolgozó bejegyzéssel készülök, ami már valóban készülőben van és hamarosan be is fejezem, ezért mertem most előrukkolni vele.
Köszönöm, hogy itt vagytok és hűtlenségem ellenére látogatjátok a blogomat! Itt vagyunk és maradunk! Bubu&Timi :-)

Ilyen a formám

Hétfőn úgy tűnt, hogy sokkal jobban vagyok, kedden már nyakamba vettem Kecskemétet anyuval, meg a Vandával, hogy a legszupibb dekorációt sikerüljön beszerezni Márkocskám szülinapi bulijára, valamint kiválasztani a megfelelő tortát. Egy egész délutánt igénybe vevő küldetés volt, ráadásul csak félig jött össze, mert nem lett meg minden,amit akartam. Ezek mások szerint tök feleslegesek, szerintem meg nincs nélkülük babaszülinap! Gondolok itt Micimacis happy birthday asztalterítőre, hozzá illő tányérokkal, poharakkal, lufikkal. Nekem ez fontos és kész. Mivel kedden nem lett meg minden, elkeseredtem, hogy mi lesz így az elképzelt dekorációmmal, ezért felhívtam Vandát, hogy másnap reggel fussunk neki még egyszer. Nem volt kifejezetten feldobva, de muszáj volt jönnie, mert Buckóval kettesben nem lehet nagy bevásárlást tartani. Erről jut eszembe, még nem is dicsekedtem, hogy megtanult járni a kicsi szerelmem! Annyira ügyes! Ám ezzel együtt az is jár, hogy nem hajlandó megmaradni a bevásárlókocsi babaülőkéjében, hanem ő akarja tolni, illetve, ha meglát valamit, ami felkelti az érdeklődését, akkor nagy sikongatások közepette elrohan és "bevásárol". Szóval ezért kellett Vandának bébicsőszködnie, amíg én jól megfontoltam kitaláltam, hogy mit akarok. Beszereztünk tehát mindent, ezért tulajdonképpen a dicsőség mámorában kellett volna evickélnem, de nem ment a dolog. Húzott a fejem jobbra-balra. Mire hazaértünk, már alig volt erőm, később pedig jött a hasmenés, fejfájás, rosszullét, megspékelve egy klassz kis megfázással. Na ezt képzeljétek el... durva hasmenés és aktív köhögés... Nem volt vicces a helyzet. Reggelre annyira rosszul voltam, hogy az Imre kihívta a dokit, aki felírt egy lórúgásnyi antibiotikumot, meg sok mást, de nem is kérdeztem, hogy mi az, beveszem én, csak hasson. Kiütött, az tuti, mert az egész délelőttöt átaludtam. Most egy kicsit jobb, de ez nem vigasztal, tekintve, hogy 1,5 nap választ el attól a naptól, amit egy éve várok, tervezek. Én meg itt vagyok antibiotikumtól bekábulva és gyengeségtől dülöngélve. Ha pedig ez nem lenne elég, tényleg baromira kiakaszt, hogy a barátaim tudják jól, hogy mennyire fontos nekem ez a nap, tényleg lassan egy éve csak erről beszélek és legalább havonta elmondtam mindenkinek, hogy július 9-re ne csináljanak programot, mert az a MI napunk! Ehhez képest csak szinte a hozzám legközelebb állók mondták le. Van akinek elfogadható indoka van, például egy esküvő, van, aki meg nem tudom mikor méltóztatott volna szólni, hogy ne várjam, még jó, hogy a fészbukról teljesen véletlen értesültem, hogy akadt jobb program. ÁÁÁÁÁ, többszörösen haragszom mindenre és mindenkire. Összeesküdött ellenem valahol valaki, mert egyelőre semmi nem alakul úgy, ahogy én azt megálmodtam. Marha csalódott vagyok, meg biztos a betegség miatti hiszti is bejátszik. Már csak abban az egyben bízom, hogy a sok szarság után végül egy tök jó kis buli jön össze. Addig is néhány kép, amit az előző bejegyzésemhez nem sikerült valamiért beilleszteni.
Ide se sikerül. Akkor majd külön próbálom. Most pedig visszavonszolom magam az ágyba, most ott nekem a legjobb.